Vetni, ültetni és újra vetni

A vetés még az szedésnél is izgalmasabb művelet, mert ilyenkor még nem tudni, hogy néhány hét vagy hónap múlva vajon lesz-e eredménye erőfeszítéseinknek. Van néhány virág, amelyik már most beragyogja a kertet, és előfordulhat az is, hogy találunk néhány tavalyról kint maradt újhagymát, de a legtöbb növényt bizony mostanában kell elvetni. Néhányat már február végén, márciusban is vethettünk, de a melegigényes fajokat, mint a dinnyék, a tök, uborka, paprika, paradicsom, burgonya, kukorica vagy bab, illetve a cékla, retek, káposzta, spenót és sóska is most vár vetésre, illetve ültetésre.
A munkák során több dologra is figyelnünk kell. Az első ezek közül, hogy gondosan készítsük elő a talajt. Ha nem ástuk fel ősszel az ágyást, most minél hamarabb tegyük meg. Jó mélyen, lehetőleg teljes ásónyom mélységben forgassuk át a földet. Egy-másfél méternél szélesebb ágyást ne alakítsunk ki, illetve a területet 1-1,5 méterenként tagoljuk kis utakkal, különben a gondozáshoz bele kell majd lépnünk az ágyásba, ami nem tesz jót sem az elvetett magnak, sem a fejlődő növényeknek.
Az így felszínre került nagyobb rögök közül – amennyire lehet – szedjük ki az ott maradt gyökereket, pajorokat, vagy más kártevőket! Amennyiben van érett komposztunk, terítsük szét a talajon. Ha egész évre biztosítani akarjuk növényeinknek a komplex, rendszerszintű törődést, akkor érdemes speciális készletet beszerezni, amelyben megvan minden tápanyag és növényvédő szer, amelyre a zöldségeknek, vagy virágos növények esetén a virágoknak tavasztól őszig szüksége van. A készletben baktériumtrágya is található, ezt is a talajelőkészítésénél célszerű felhasználni. Nagyon fontos, hogy a baktériumszuszpenziót kijuttatása után (a komposzttal együtt) haladéktalanul a talajba kell dolgozni. A készítményben található baktériumok serkentik a talajéletet, javítják a foszfor- és a káliumfelkvételt, nitrogént kötnek meg a levegőből. A trágyázott talajt gereblyézzük el, míg porhanyós nem lesz, hogy a magokat minden oldalról körülvehesse. Ha porszerűen száraz, kicsit locsoljuk be, de ne áztassuk el, mert nehezebb lesz benne dolgozni. Ezzel előkészítettük ágyásunkat a vetésre, vagy az ültetésre.
Nagyon nem mindegy, milyen vetőmagot használunk. Virágok esetén alkalmazhatjuk az előző évben begyűjtött magokat is, de zöldségeknél már mindenképpen a készen kapható, zacskós magokat érdemes választani, mert ezek biztos, hogy az elvárt tulajdonságokat hordozzák. Ilyenek a megfelelő termés, növekedés, stb. A vetőmag ránézésre legyen egyféle, ne legyen benne szennyeződés, vagy azonosíthatatlan idegen magvak. Az egyes magok – ha elég nagyok ahhoz, hogy ezt szabad szemmel megítéljük – ne legyenek sérültek vagy töröttek. Ha a vetőmag penészes, dohos, rossz szagú, inkább vegyünk másikat. Szintén kockázatos, ha a vetőmag túl régi. Egy-két évig szinte minden mag alkalmas a vetésre, de fokozatosan mindegyik elveszti csírázóképességét. A zacskókon, csomagolásokon a végső dátum mindig fel van tüntetve, de általában az a legjobb, ha a vásárolt vetőmagot még abban az évben felhasználjuk, és a következő esztendőt frissen vásárolt vetőmaggal kezdjük.
A magok vetési, vagy a palánták ültetési távolsága meglehetősen fontos, a túl sűrű vetés kisebb, csenevész termést eredményez, a túl ritka pedig a növények alacsonyabb száma miatt csökkenti a termést, és tágabb teret ad a gyomoknak. A vetőmagok csomagolásán jellemzően feltüntetik az ideális tő- és sortávolságot is, ezt érdemes nagyjából betartani, tehát a kis árkokat ennek megfelelően húzzuk meg. A vetés mélységére is figyelni kell, itt a sekélyebb vetés nagyobb hiba a mélynél. Ha sekély, akkor gyorsan kiszárad, felcsipegetik a madarak, vagy kifújja a szél, ha túl mély, akkor pedig később kel ki. A kis magoknál, mint a répa, retek (mogyoró most nem), nagyjából 1,5-2,5 centiméter mélység a megfelelő, a nagyobb szemeket, mint a kukorica, vagy a hüvelyesek 5-6 centire is letehetjük. Utána takarjuk be, húzzuk össze a kis vetési árkot, barázdát és a gereblye fejével finoman nyomkodjuk le a földet, de semmi esetre se tapossuk. Végül egy kevés vízzel, permetezve locsoljuk meg, vigyázva, mert az erős vízsugár kimoshatja a magot, főleg az apró magvakat.
A borsó, a hagyma, vagy a fejes saláta, retek rövid tenyészidejű fajtái, megfelelő környezetben akár másfél hónappal a vetés után már fogyaszthatók – innen a hónapos retek elnevezés is – tehát a gondos munka és a jó idő hamar meghozza az eredményét.