Népszerű kerti dísznövényünk, a nyáriorgona (Buddleia davidii) arról híres, hogy virágzatát szinte képtelenség úgy lefényképezni, hogy ne üljön rajta legalább egy szép pillangó, azok szüntelen körülzsongják a virágzó bokrot. Valószínűleg innen ered a növény angol neve: butterfly bush (pillangócserje).
Szerte a világon mintegy ezer olyan haszonnövényt ismerünk (táplálék-, gyógy- és rostnövények, vagy italkészítésre használt fajok), amelyeket rovarok termékenyítenek meg. A világon élő virágos növények háromnegyedét nem a szél, hanem különféle állatok porozzák be. Faj- vagy nemzetségspecifikus beporzók is vannak. Az észak-amerikai származású pálmaliliom (Yucca filamentosa) hazánkban nem vagy csak igen ritkán hoz magot, mivel a növény beporzását végző többféle pálmaliliommoly egyike sem él nálunk. További érdekesség, hogy ezen molyfajok petéiket is a beporzott virágokba rakják, és a kibúvó hernyók később a pálmaliliom magkezdeményeit, éretlen magjait fogyasztják. Természetesen a magoknak csak egy részét eszik meg, így a pálmaliliom is tovább szaporodhat. (Ez az ún. obligát mutualizmus, melyben a partnerek egymás nélkül nem képesek szaporodni és valójában élni sem.)
Az utóbbi években sajnos drámaian csökkent a beporzást végző rovarok száma, jellemzően az élőhelyeiket érő különféle beavatkozások (műtrágyázás, permetezés) miatt. A populáció csökkenésének további oka lehet még az invazív növények vagy rovarok, illetve új betegségek betelepülése, de akár a fényszennyezés is, ami a végkimerülésig ébren tartja a rovarokat. Az Amerikai Egyesült Államokban az utóbbi tíz évben például 50%-kal csökkent a beporzást végző méhek száma, sok rovarfaj ma már veszélyeztetettnek számít a saját élőhelyén.
A megporzást végző rovarok fölbecsülhetetlen értékű hasznot hajtanak, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a mindennapi betevőnk múlik rajtuk. Ezért fontos, hogy olyan növényeket termesszünk vagy ültessünk a kertünkbe, amelyek növelik ezen rovarok életterét. A beporzó rovarokon túl további szívesen látott vendégek még a számunkra vagy növényeinkre káros rovarok ellenségei is. Gondoljunk csak a levéltetveket és a pajzstetveket fogyasztó katicabogárra, amit sok évelő növény (pl. cickafark) csalogat magához.
Külön csoportot képviselnek az éjszakai rovarvonzó növények, amik elsősorban erőteljes illatukkal és a sötétben feltűnő, világos színükkel (fehér vagy sárga) főképp éjszaka vonzzák a rovarlátogatókat. Jó példa erre az estike (Matthiola bicornis), melynek kellemesen bódító virágai este nyílnak ki. Ilyenek továbbá a ligetszépék (Oenothera), amiknek sok faja este nyílik, a bugás lángvirág (Phlox paniculata), ami ugyan egész nap virágzik, de este fölerősödik az illata, az ökörfarkkóró (Verbascum), vagy a díszdohány (Nicotiana), ami élénk, világos virágszínével csalogatja a rovarokat.
Vajon hogyan segíthetjük, hogy kertünk rovarvilága fajokban és egyedszámban is gazdagodjon? Az őshonos rovarvilág szempontjából nagyon hasznos, ha kerti növényeink közé több őshonos fajt telepítünk. Vitatott, hogy vajon csak az őshonosakkal, vagy az egzóta (behurcolt, máshol honos) fajokkal tehetünk a kedvükre. Ebben a témában az első átfogó kísérletet az Angol Királyi Kertészeti Társaság (RHS) végezte 2010–2014 között „Plants for Bugs” címen. A kísérlet során két területre háromféle származási csoportból ültettek növényeket: őshonos fajokat, az északi féltekén honos fajokat, illetve a déli félteke növényeit. A növényágyásokba 14 különböző növény került: évelők, hagymások, cserjék, futónövények, fűfajok és páfrányok. A kísérletek során kiderült, hogy az őshonos és az északi féltekén honos növények ágyásaiban a rovarok ugyanakkora egyedszámban jelentek meg. A déli féltekén honos növények ágyása ugyan valamivel kevésbé volt látogatott, de ott a későn vagy a megszokottól eltérő időben virágzó, illetve a nagyon hosszan virágzó növények (Verbena bonariensis, dália) adtak némi előnyt.
Tehát jól megtervezett növénykiültetéssel, átgondolt növényhasználattal hatékonyabban növelhetjük a rovarszámot, mint ha kizárólag őshonos növényeket választanánk, sőt, akár a folyamatos rovarjelenlét feltételeit is megteremthetjük. Azt azonban fontos hangsúlyoznunk, hogy az őshonos növények megkerülhetetlenek, mivel teljes biztonsággal mégiscsak azok gondoskodnak az őshonos rovarok jelenlétéről.
Rovarbarát kertjeinkben fontos növényhasználati szempont, és egyben kertépítészeti alapelv, hogy kora tavasztól (pl. sáfrány, téli lonc, téli jázmin) egészen késő őszig (pl. Aster dumosus, Chrysanthemum- fajok és -fajták) mindig virágozzon valami, folyamatosan nektárt és pollent kínálva a rovaroknak. Évelőágyásainkat hosszan virágzó és ott is remekül pompázó egynyáriakkal is keverhetjük, ahogy az a borderágyásokban szokás. Ajánlható például a Verbena bonariensis, a dáliafajták, a pillangóvirág (Cosmos), a kaliforniai kakukkmák (Eschscholzia californica), a sarkantyúka (Tropaeolum majus), vagy a borzas kúpvirág (Rudbeckia hirta). Hosszú időn át nyílnak, így folyamatosan csalogatják a rovarokat a kertünkbe. A sarkantyúka ráadásul még a biológiai védekezésben is az élen jár, mert néhány káros rovart (tripszeket, tetveket) távol tart a kertünktől.
Tehát az ültetett növények származásának sokfélesége kifejezetten jó hatású a beporzó rovarok számára, aminek legfontosabb oka a növények eltérő virágzási ideje, de ezen felül az egyes növényfajok méretében, habitusában, virágainak alakjában, méretében, színében föllelhető változatosság is vonzza a rovarokat.
